Büntetőjog

Derecho penal I.

El derecho penal es el conjunto de normas jurídicas que regulan la potestad punitiva del Estado, asociando a hechos, estrictamente determinados por la ley, como presupuesto, una pena, medida de seguridad o corrección como consecuencia, con el objetivo de asegurar los valores elementales sobre los cuales descansa la convivencia humana pacífica.

El delito, en sentido estricto, es definido como una conducta, acción u omisión típica (tipificada por la ley), antijurídica (contraria a derecho), culpable y punible.

Supone una conducta infraccional del derecho penal, es decir, una acción u omisión tipificada y penada por la ley.

Una falta, en derecho penal, es una conducta antijurídica que pone en peligro algún bien jurídico protegible, pero que es considerado de menor gravedad y que, por tanto, no es tipificada como delito.

Las faltas cumplen con todos los mismos requisitos que un delito (tipicidad, antijuridicidad y culpabilidad). La única diferencia es que la propia ley decide caracterizarla como falta, en lugar de hacerlo como delito, atendiendo a su menor gravedad.

El derecho procesal penal es el conjunto de normas que regulan cualquier proceso de carácter penal desde su inicio hasta su fin: la actividad de los jueces y la ley de fondo en la sentencia.

Tiene como función investigar, identificar y sancionar (en caso de que así sea requerido) las conductas que constituyen delitos, evaluando las circunstancias particulares en cada caso.

El derecho penal ejecutivo es un nuevo concepto que forma parte de lo que se conoce como derecho penitenciario, y que se refiere al área del derecho penal que se ocupa de la ejecución de las penas y medidas de seguridad privativas de libertad o de derechos. Surge como disciplina jurídica autónoma a principios del siglo XX. Su competencia corresponde a los Jueces de Ejecución de Sentencias, quienes son los encargados de controlar y hacer cumplir las sentencias producto del Juicio.

Büntetőjog

A büntetőjog azon jogi normák összessége, melyek az állam büntető hatalmát szabályozzák, a törvény által szigorúan meghatározott cselekményekhez mint előfeltételhez következményként büntetést, biztonsági intézkedést vagy korrekciót rendelve, azzal a céllal, hogy biztosítsa az alapvető értékeket, amelyeken a békés emberi együttélés alapszik.

A bűntett szigorú értelemben, úgy határozható meg, mint egy tipikus (a törvény által meghatározott) magatartás, cselekmény vagy mulasztás, amely jogellenes, vétkes és büntethető. Törvénysértő magatartást feltételez, vagyis egy, törvényben meghatározott és annak alapján büntetett cselekményt vagy mulasztást.

A vétség a büntetőjogban egy jogellenes magatartás, amely valamilyen a jog által védett értéket veszélyeztet, de kevésbé súlyosnak minősül és nem bűntettként van besorolva.

A vétségek megfelelnek ugyanazoknak a követelményeknek, mint a bűntettek (tipikusság, jogellenesség és vétkesség). Az egyetlen különbség, hogy maga a törvény dönti el, hogy vétségnek minősíti-e, ahelyett, hogy bűntett lenne, a kisebbfokú súlyosságára tekintettel.

A büntető eljárásjog azon normák összessége, amelyek a büntető jellegű eljárásokat szabályozzák a kezdetüktől befejezésükig: a bírók tevékenysége és az ítélet alapjául szolgáló törvény. A funkciója, hogy kivizsgáljon, meghatározzon és szankcionáljon (abban az esetben, ha ez a követelmény) olyan cselekményeket, amelyek bűncselekménynek minősülnek, figyelembe véve a körülményeket minden egyes esetben.

A büntetésvégrehajtási jog egy új koncepció, amely a büntetési jog részét képezi, és amely a büntetőjog azon részére utal, amely a büntetések végrehajtásával és biztonsági intézkedésekkel foglalkozik a szabadságtól vagy jogoktól való megfosztáson keresztül. A XX. század elején jelentkezett mint önálló jogtudomány. Az illetékességi területe megfelel a végrehajtási bíráknak, akiknek a feladata, hogy ellenőrizzék és végrehajtsák a bíróságok ítéleteit.