Európai Unió

La Union Europea I.

Derecho comunitario europeo

El derecho comunitario europeo es el conjunto de normas y principios que determinan el funcionamiento, corporación y competencias de la Unión Europea. Su nombre deriva de las Comunidades Europeas (CE), que existen desde los años 50 (Comunidad Europea del Carbón y del Acero, Comunidad Económica Europea y Comunidad Europea de la Energía Atómica). Con el Tratado de Maastricht de 1992, estas tres Comunidades quedan englobadas dentro de la Unión Europea.

La UE es única entre las organizaciones internacionales debido a que tiene un complejo y altamente desarrollado sistema de derecho propio que tiene efecto directo dentro de los sistemas legales de los Estados Miembros. El desarrollo del derecho comunitario ha sido ampliamente moldeado por el Tribunal de Justicia Europeo, que ha establecido en su jurisprudencia una serie de características propias y definitorias.

El derecho comunitario es el conjunto de normas dictadas por las comunidades de naciones en proceso de integración económica y política. Las instituciones de la Unión Europea (UE) son los organismos políticos e instituciones en los que los estados miembros delegan parte de sus poderes y soberanía. Como cualquier estado, la UE dispone de un parlamento, un ejecutivo y un poder judicial independiente, que están respaldados y complementados por otras instituciones.

Las normas y procedimientos que las instituciones deben seguir se establecen en los tratados, negociados por el Consejo Europeo y en conferencias intergubernamentales y ratificados por los parlamentos nacionales de cada estado. Los tratados que en la actualidad definen la estructura institucional son el Tratado de la Unión Europea (TUE) y el Tratado de la Comunidad Europea (TCE). Mientras el TCE recoge básicamente los contenidos de los Tratados de Roma, por los que se creó la entonces Comunidad Económica Europea (CEE) en 1958, el TUE fue firmado en Maastricht en 1992, aunque posteriormente fue modificado por el Tratado de Ámsterdam (1997) y el Tratado de Niza (2000).

El Tratado de Niza, firmado el 26 de febrero del 2001, entró en vigor el 1 de febrero de 2003. Sobre todo, reformó las instituciones para que la Unión pudiera funcionar eficazmente tras su ampliación a 25 estados miembros en 2004 y a 27 estados miembros en 2007. El Tratado de Niza, el antiguo Tratado de la UE y el Tratado CE han sido fusionados en una versión consolidada.

El Tratado de Lisboa se firmó el 13 de diciembre de 2007. Antes de entrar en vigor, deberá ser ratificado por cada uno de los 27 estados miembros. Sus principales objetivos son aumentar la democracia en la UE - como respuesta a las elevadas expectativas de los ciudadanos europeos en materia de responsabilidad, apertura, transparencia y participación -, e incrementar la eficacia de la actuación de la UE y su capacidad para enfrentarse a los actuales desafíos globales, como el cambio climático, la seguridad y el desarrollo sostenible.

El 1 de diciembre de 2009, tras años de negociación sobre cuestiones institucionales, entró en vigor el Tratado de Lisboa.

La Unión Europea se basa en el estado de derecho. Esto significa que todas sus actividades se derivan de los tratados, acordados voluntaria y democráticamente por todos los estados miembros. Los tratados se han modificado y puesto al día para adaptarse a la evolución de la sociedad.

Estados miembros de la UE

Alemania, Austria, Bélgica, Bulgaria, Chipre, Croacia, Dinamarca, Eslovaquia, Eslovenia, España, Estonia, Finlandia, Francia, Grecia, Hungría, Irlanda, Italia, Letonia, Lituania, Luxemburgo, Malta, Paises Bajos, Polonia, Portugal, Reino Unido, República Checa, Rumanía, Suecia

Paises candidatos

Antigua República Yugoslava de Macedonia, Turquía

Az Európai Unió I.

Európai közösségi jog

Az európai közösségi jog azon normák és elvek összessége, amelyek meghatározzák az Európai Unió működését, testületét és hatáskörét. A neve az Európai Közösségek (EK) névből ered, mely az '50-es évek óta létezik (Európai Szén- és Atom Közösség, Európai Gazdasági Közösség, Európai Atomenergia Bizottság).

Az 1992-es Maastrichti Szerződéssel ez a három Közösség egyesült az Európai Unió megnevezés alatt.

AZ EU az egyetlen a nemzetközi szervezetek közül teljes és nagyon fejlett saját jogrendszerrel, amelynek a tagállamok jogrendszerében közvetlen hatálya van.

Az európai uniós jogot széleskörben befolyásolta az Európai Bíróság, amely létrehozott a saját joganyagában egy sor sajátosságot és meghatározó elemet.

A közösségi jog a nemzetek által meghatározott normák összessége a gazdasági és politikai integráció folyamatában. Az európai unió intézményei azok a szervezetek és intézmények, amelyekbe a tagállamok a hatalmuk és szuverenitásuk egy részét delegálják. Mint mindegyik állam, az EU is rendelkezik parlamenttel, egy végrehajtó és egy független igazságszolgáltató hatalommal, amelyeket támogatnak és kiegészítenek más intézmények.

A normákat és eljárásokat, amiket az intézményeknek követniük kell, a szerződésekben hozzák létre, amelyeket az Európai Tanács révén és kormányközi konferenciákon tárgyalnak meg és a nemzeti parlamentek ratifikálják minden tagállamban. A szerződések, melyek jelenleg rögzítik az intézmények szerkezetrendszerét: az Európai Unió Szerződése és az Európai Közösségek Szerződése; míg az Európai Közösségek Szerződése alapvetően magában foglalja a Római Szerződést, amely megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) 1958-ban, az Európai Unió Szerződését Maastrichtban irták alá 1992-ben, habár később az Amszerdami Szerződéssel (1997) és a Nizzai Szerződéssel (2000) módosították.

A Nizzai Szerződés, melyet 2001. február 26-án írtak alá, 2003. február 1-jén lépett hatályba. Mindenekelőtt az intézményeket reformálta meg annak érdekében, hogy az Unió azt követően is hatékonyan tudjon működni, hogy 2004-ben 25, 2007-ben pedig 27 tagúra bővült. A Nizzai Szerződést, az Európai Unióról szóló korábbi szerződést, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződést egyetlen, egységes szerkezetbe foglalt változatban egyesítették.

A Lisszaboni Szerződés, melyet 2007. december 13-án írtak alá. Hatályba lépése előtt mind a 27 tagállamnak ratifikálnia kell. Fő célja, hogy az európai polgárok felelősség, nyitottság, átláthatóság és részvétel iránti magas szintű elvárásainak eleget téve demokratikusabbá tegye az Európai Uniót, valamint hogy növelje az EU hatékonyságát, és képessé tegye az Uniót arra, hogy megbirkózzon korunk olyan globális kihívásaival, mint az éghajlatváltozás, a biztonság és a fenntartható fejlődés.

A Lisszaboni Szerződés az intézményi kérdésekről folyó több évig tartó tárgyalások után 2009. december 1-jén hatályba lépett.

Az Európai Unió jogállamiságon alapuló közösség. Ez azt jelenti, hogy döntéseit olyan szerződések alapján hozza, melyeket a tagállamok saját akaratukból és demokratikus úton történő megegyezések útján kötöttek. A szerződéseket a Közösség folyamatosan felülvizsgálja és időszerűsíti, így tartva lépést a társadalmi változásokkal.

EU-tagállamok

Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia

Tagjelölt államok

Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság, Törökország